Aki olvasta a Gondolkodós Székek történetét, az tudja, hogy a székekkel a szabálytartás megtanításában szerettem volna segíteni. Amikor bevittem a csoportokba és elmondtam, hogy mi is ez, érdeklődve, csodálkozva, némi távolságtartással figyelték a székeket. Materializálódott a bünti :) De a gyermekek zsenik és tudják, hogy szelídítsék meg a félelmetest... Ugyanis elkezdtek maguktól ráülni és GONDOLKODNI!- például arról, hogyan építsenek várat, vagy mit rajzoljanak. Kihúzták a szék méregfogát (hogy ezzel a kellemes képzavarral éljek) és amikor megkérdeztem, hogy ki ült a széken, azt mondták, hogy az óvónéni, mert nem vette fel a köpenyét. De a megoldást is rögtön szállították, mert mondták neki, hogy vegye fel és akkor ...

Talán nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy pedagógus vagyok(gyógy). Pályafutásom alatt rengeteg nevelési-fegyelmezési módszerrel, ötlettel találkoztam. Némelyikkel egyetértettem, alkalmaztam, másféléket elutasítottam. Most az óvodás korú gyerekek fegyelmezésével (ez olyan hülye szó, de most nem találok hirtelen jobbat) kapcsolatban mondanék el néhány dolgot. Amikor a kisgyerek valamilyen közösségbe kerül, új szabályokkal találkozik. A család által kialakított rendszer általában eltér egy közintézmény (esetünkben egy óvoda) rutinjától. Először is az oviban több gyerek van, mint otthon, a játékokon osztozni kell, a felnőttek nem a szülei, nem lehet mindig olyan dolgokat csinálni, amihez kedve van, egyszóval ALKALMAZKODNI kell. Ez ...

Megőrültem ettől a sok esőtől, úgyhogy érthető, miért éppen egy hal alakú gyertyatartóval játszadoztam. 

Az elkészítés receptje:

- végy egy hal alakú deszkát,

- csavarozd rá egy kisebb falapra,

-fesd be fehér akrillal

-fesd rá a mintát feketével

-nyomdázz rá szürkével (sk. dúc: hulladék pici fára dekorgumiból kivágott minta ráragasztása)

-írd rá sokszor alkoholos filccel, hogy: fish, fish............ és kész.

Ja és szólj a gyereknek, hogy fotózza le.

A gyertya kicsi befőttesüvegben és, minek aljára kavicsot szórtam, a nyakára madzagot ragasztottam.

Jelentem, beleszerettem a Photoshop-ba. Érteni nem nagyon értem, de boldogan kattogtatok. Íme az egyik játszási:

Tiszta Van Gogh (vagyok). 

Emlékeztek? Volt egy fél tetejű asztalkám (borbély?), aminek EGY nevezetes tulajdonsága volt, miszerint mindig eldőlt. Ez az:

Mondtam, ez így nem mehet tovább. Egyrészt mert zajjal járt, másrészt meg mindenféle kismacska kedvenc játéka volt, ami szintén zajjal járt. Tehát csiszolás, alapozás, transzfer. Oldalára, bokájára spárga és kész, íme:

meg ez:

meg ez is:

...és befejezésként,  a teteje a nemzetköziség jegyében, kicsit angol, kicsit francia, kicsit magyar:

Itt a folytatás. A múltkor írtam egy dobozról, amit nagyon édes barátaimtól kaptam és fogalmam se volt, hogy mit csinálok vele. Egyet tudtam biztosan, teteje az lesz!

Ilyen volt:

Gondolkodtam, hogy mit tudnék vele kezdeni, aztán ránéztem a komódon szétömlő csekkekre, számlákra és eldöntetett. Számlatartó- szortírozó lesz belőle. Fehér akril alapozóval lefestettem-csak úgy- átabotában. Ettől olyan uszadékfa fílingje lett. Előre csavaroztam két lábat, hogy hátrafelé dőljön egy kicsit, ne csússzanak ki a csekkek, aztán minden  fakkra szegeltem egy kis fatáblát, ami jelzi, milyen számlák gyűlnek itt "hűs halomban". Tetejére, oldalára pecsétmintát transzferáltam ( és ekkor jutott eszembe  Hrabal: Szigorúan ellenőrzött ...

Legújabb a a mesére várók közt ez a láda-doboz vagy mi. Édes barátaimtól kaptam, ezért különösen kedves nekem.

Ehol-e:

Ha olvastad az előző műhelytitkokat, akkor tudod, hogy a dekopír kifújt, nyista, elpusztult. De a kreatívan szerzett kölcsönfűrésszel tetőt fűrészeltem a dobozra, tehát teteje lesz, az már biztos. A funkciója még egy kicsit ködös, de majd alakul. A díszítése pedig transzfertechnikával lesz. Na az újabb titok: a transzfer. Aki ismeri, attól bocsi, aki nem, figyeljen. Így néz ki, kicsit gyűrött, mert a fiókból horgásztam ki:

Vagy így:

Tehát régi vagy régies szöveg, kép, fotó stb. átmásolása fára, textilre. A menete pedig a következő. A lézernyomtatóval kinyomtatott képet, képes felével, ...

Nagyon rám sokasodtak félbehagyott meséim, éreztem a szemrehányást...Úgyhogy elkezdtem az egyik kis asztallal, ami a családi emlékezet szerint egy borbély üzletében teljesített szolgálatot. Hiányzik a fele a tetejének és van egy bámulatos tulajdonsága, mindig, minden helyzetben képes eldőlni. Na, ilyen:

Na, de műhelytitkok a cím, íme az első titok, hogy elromlott a rohadt dekopírfűrészem. Mit tesz a kreatív gyógypedagógus? Kér egyet az alsó szomszédjától és tádáááám, kifűrészeli a hiányzó részt. Természetesen még véletlenül sem találok olyan deszkát, aminek a vastagsága olyan lenne, mint a fedőlapé- tehát a második titok (na, jó az első ) " a design az, amikor az elszúrt dolgokat jóra hozzuk". Legalábbis számomra. ...

Nagyon szeretem a különböző textúrákat, felületeket, különösen ha megtalálják a kiegyenlítő párjukat- a durva a finomat, az érdes a puhát, a matt a fényeset, színes a színtelent. Mindezt a bútorokon, ékszereken is szívesen látom. Ez most egy kis gyűjtemény Bence képeiből- esetleg párnára, vagy szék kárpitjának vicces lenne- ki fogom próbálni!!!

Szóval most mindent a szemnek, semmit a kéznek...

A mai mese kurta és nem is bútor, de fadarab...Imádom a nyakláncokat, de nincs mindig  annyi és olyan színű amilyet szeretnék. Szabadságom utolsó napján  lelombozva búcsúztattam a nyaramat, a félkész meséimet, és vigasztalásul jött az ötlet. Csinálok egy nyakláncot! Ezek kellettek hozzá:

Vagyis ágak, maradék fadarab

smirgli

fúró

festék

ecset

kicsi fűrész

bőrszíj (másik láncról...)

Az elkészítése: ágak kérgét leszedtem, majd két egyforma darabot fűrészeltem, a kis maradék fadarabot formára smirgliztem, lyukat fúrtam beléjük, majd festettem. Száradás után felfűztem. Ilyen lett:

Másik oldalról :)

Ilyen közelről:

Szóval volt ez a hokedli, férfiasan tökéletes, jó masszív . Először is le a festékkel, mert alaposak vagyunk. Miután a hőlégfúvóm szabadságon, ezért kromofág. Ez az a szer, ami minden festéket (főleg a régi olajost ) felold, majd amikor leszeded, akkor a festék ráragad a spaklira, a fűre, a papírra, rád...Így kezdődött. Majd mikor már a nagyja festék lejött, akkor csiszolás. Szép, púderes zöld lett, de én nem akartam szép púderes zöldet úgyhogy alapozás, majd szürke akrilfesték két rétegben. Az ülőlapját leszedtem, mert hiányzott belőle+ fiók sem volt. Mit nekem egy fiók???!!! Kb, háromnegyed (!!!) óra alatt sikerült kiszámolnom, hogy mennyi deszka kell hozzá, lemértem, levágattam, összecsavaroztam. GYÖNYÖRŰ LETT!. Majd ...