Szóval volt ez a hokedli, férfiasan tökéletes, jó masszív . Először is le a festékkel, mert alaposak vagyunk. Miután a hőlégfúvóm szabadságon, ezért kromofág. Ez az a szer, ami minden festéket (főleg a régi olajost ) felold, majd amikor leszeded, akkor a festék ráragad a spaklira, a fűre, a papírra, rád...Így kezdődött. Majd mikor már a nagyja festék lejött, akkor csiszolás. Szép, púderes zöld lett, de én nem akartam szép púderes zöldet úgyhogy alapozás, majd szürke akrilfesték két rétegben. Az ülőlapját leszedtem, mert hiányzott belőle+ fiók sem volt. Mit nekem egy fiók???!!! Kb, háromnegyed (!!!) óra alatt sikerült kiszámolnom, hogy mennyi deszka kell hozzá, lemértem, levágattam, összecsavaroztam. GYÖNYÖRŰ LETT!. Majd amikor rászereltem az ülőlapot...nem fért be a fiók....Ülőlap lecsavar, vékony lap alárak, visszacsavar, na végre!!!!

Oké babrás volt egy kicsit, de minden percét élveztem. Aztán jött a végfestés, fiókhúzó ág, alsó ágpolc, könyörgés a gyereknek, hogy fotózza le. Ez volt a hétfői hokedlimese.
 Folyt. köv.

Ilyen volt:

Ilyen lett: