Tapasztalatom (és emlékeim) szerint az oviból kikerült gyerekek izgalommal elegy örömmel várják a sulit. Ez bizony egy új darab, új szereplőkkel, új rendezővel, de izgi. A szülők pedig szoronganak. Mi lesz ha: nem tanul jól, nem figyel, verekszik, elveszíti a táskáját, sír, ügyetlen lesz vagy nagyszájú, nem fogják szeretni, kiközösítik... És mit szól a tanítónéni, a szomszéd, a férj, az anyós, a bádogos, a postás, a falu, a város, az ország, ha A GYEREKEM NEM JÓL MŰKÖDIK? Vekerdy válasza :)

" Vegyük meg Lippi Purvis magyarul is megjelent könyvét, melynek címe Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni."