Hokedliből sosem elég...
Ez a blog is egy hokedliről szól, amelyik évekig- édes barátném udvarán- kapott hideget-meleget, esőt, havat. Szóval testileg és lelkileg is nagyon rossz állapotban volt, alig tudtam kihúzni a depiből. :) Először fürdetés, száradás után a festék levakargatása. Mondjuk a ridegtartásnak előnye az, hogy a festék tök könnyen lepergett róla. Aztán ahol lehet, ragasztgatás.
Szóval ilyen a before állapot:
Aztán mindenféle páccal kenegettem, rákentem, sutty beszívta...aztán újra és újra míg elég nem lett. Kerestem néhány deszkát, ülőlapnak és multifunkcionális csodagépemmel lefűrészelgettem. A hiányzó láb-összekötőnek egy régi szék alkatrészét használtam.
Most ilyen a teteje: (nekem így is nagyon tetszik...)
Jó tudom, kicsit szedett-vedett még, de most jön a legjobb rész. Elég sokat kínlódtam a hokedli dizájnon, míg találtam egy régen vásárolt csomagolópapírt. Azt a tetejére ragasztottam és ahogy a minta kívánta ezüst kontúrfestékkel "varrást" festettem rá. Utána visszacsiszoltam, majd lakkal lekentem. Ilyen lett:
A lábait szürkére festettem, majd kicsit visszacsiszoltam, majd egy kis antik Bagarollal (aki nem tudná, az olyan cipősuviksz) megkenegettem.
meg ilyen:
A végére az összefoglalás :
Meg egy kis ősz!
Ha tetszett és megosztod, köszönöm!