Egyszer volt. Aztán hozzám került (jó régen) és különböző, bár meglehetősen alantas dolgokat tároltam benne. Miszerint: szerszámok, kutyakaja, valamire még jó lesz lomokat. Helyet sem nagyon találtam neki, hol itt hányódott, hol ott. Többször lefestettem, nagggyon sokféle színre :) Szélein vasalat volt, ami rozsdásodott, szóval az egész láda romlásnak indult. És akkor, egy csütörtöki napon, reggel 8-kor úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt. 

Leszedtem a tárolórészéről minden rozsdás fémet, fület, elrongyolódott vásznat. Lesikáltam, szárítottam (félárnyékban) majd bekentem lenolajjal. A tetejével most folytatom. Meg kell állapítanom, hogy nagyon akkurát munkát végzett, aki ezt a ládát elkészítette, alig bírtam levetkőztetni :) És most pucér. Ezután jön az öltöztetés, a munka legszebb része. Folyt.köv.