Bár suttyomban már mindenki elkezdett készülődni a téli ünnepekre, azért  fontosnak tartom, hogy beszéljünk erről a napról is. Az életemből eltelt időnek és kedves (tényleg) sógornőm szelíd erőszakosságának tudható be, hogy egyáltalán foglalkozom ezzel a nappal. Eddig mindig úgy éreztem, hogy az emlékezés helye és ideje nem ez a nap és nem a temető (néha most is úgy érzem). Megjegyzem, nagyon szeretem a temetőket, gyerekkoromban kedvenc játszóhelyünk volt a barátnőmmel. Nagyon jókat lehetett főzőcskézni és babázni a sírokon, millió virág nyílt mindig és tele volt gyönyörű, árnyas fákkal. Szóval nem a hely ellen volt kifogásom. Na, mindegy, ezek az idők elmúltak és az embert megszólják...

A halottak napi koszorú nálam mindig saját készítésű , ezt általában a pénztelenség, illetve a megvásárolt díszek személytelensége okán. És nem mindig koszorú, van amikor csokor a kertből. Néhány egyszerű ötlet:

Mindent összeszedtem, amit otthon találtam, ezekből készíthetünk egyszerű dolgokat. A lejátszott karácsonyi koszorúk, díszek, szalagok is jól használhatók.

Aki gyerekkel indul emlékezni, azoknak különösen ajánlom, hogy szakítsanak rá időt és saját maguk készítsék el- a gyerekeket bevonva-a sírra szánt díszeket. Nagyon jó alkalom arra, hogy beszélgessenek életről, halálról, az emlékezésről, a szeretetről. A beszélgetésnél alapszabály, hogy csak annyit mondjunk, amennyit a gyerek kérdez. Meséljünk vidám vagy szomorú történeteket, amik megestek velünk, kérdezzük meg, ő mire emlékszik a legszívesebben, mesélje el. Készítsen rajzot vagy festhet követ. Egy egyszerű befőttesüvegbe beleteheti, ha talált egy szép formájú ágat vagy kavicsot, ez lesz az ő dísze.

Lehet leveleket is díszíteni, kavicsokra ráírnia nevét, akire emlékezünk.

  Még egy variáció, régi cserépben faágak, szárított krizantém, néhány örökzöld ág.

Ne féljünk az érzéseinktől, attól sem, hogy kimutassuk.

Utóiratként- a témától némileg eltérően- hagy mutassam be a felfordulást rendkívül élvező, végtelen kíváncsi barátomat, íme:

Köszönöm, hogy itt jártál, ha megosztod, azt is köszönöm!