Kaptam egy gyümölcsös ládát. Tulajdonképpen az oldal íve tetszett meg és sokat agyaltam, hogy mi legyen belőle.

A majdnem eredeti állapot...Az oldallap és az alja között volt egy rés, amit rendkívül kreatívan egy karnisból vagdostam :)

Fatapaszolás majd csiszolás. Majd festés. Azért  volt foltos a festék, mert még száradt.

Szóval ez volt a "nambervan" variáció. Persze, hogy nem tetszett. Igen nálam ilyen az alkotás útja, hosszú és rögös. De aztán...hogy érthető legyen... imádom a cseh írókat és az első számú kedvencem Hašek és az ő derék katonája, Švejk. Már többször olvastam és mindig újabb és újabb rétege tárul fel Hašek zsenialitásának. Szóval szóljon ez a láda Švejkről.

ŠVEJK, A DERÉK KATONA, BELÉP A VILÁGHÁBORÚBA

- Hát megölték a Ferdinándot - mondta a takarítónő Švejk úrnak, aki évekkel azelőtt búcsút vett a katonaságtól, miután a katonaorvosi bizottság végérvényesen hülyének nyilvánította; azóta kutyakereskedelemből élt, azaz ronda korcsokat vásárolt, és hamisított pedigrével eladta őket.

Ráadásul még reumát is kapott, s most is éppen a térdét dörzsölgette sósborszesszel.

- Melyik Ferdinándot, Müllerné? - kérdezte Švejk, tovább masszírozva a térdét. - Két Ferdinándot ismerek. Az egyik a Průša drogista szolgája, tudja, aki egyszer megivott tévedésből egy üveg hajszeszt, aztán ismerem még a Kokoška Ferdinándot, amelyik a kutyapiszkot szokta összeszedni a házakból. Egyikért se nagy kár.