Játszani pedig muszáj- Életünk társasjátéka
Már nem emlékszem, hogy a három bölcs közül (Popper, Vekerdy, Ranschburg) melyik mondta, hogy a gyerekkel eltöltött idő MINŐSÉGE és nem a mennyisége számít. Egész nap unatkozva, egymást unva is lehetünk együtt, pláne egy ilyen esős napon, de játszhatunk is. Ettől a gyerek és a szülő is jobban érzi magát, értékesebben telnek perceik, újabb közös élmény, amiről majd beszélhetnek.
Meg szeretném mutatni, milyen egyszerű eszközökkel játszhatunk egy jót. Ez a társasjáték a játszó család életéről szól. Olyan lépések vannak, amik már megtörténtek vagy szeretnék, ha megtörténne velük. A szabály is közös találmány, a legegyszerűbb szisztéma a Ki nevet a végén? c, játék, dobnak, aztán haladnak. Tehát kell egy kartonlap, de bármilyen papír jó, amire rajzolni lehet. Közösen kitalálják, milyen akadályokat kell leküzdeniük-mik a szabályok pl: felemás zoknit húztál 1-szer kimaradsz. Az én játékpályám ilyen lett:
A bábukat elkészíthetjük kavicsból:
Vagy dugóból
A családtagok száma tetszés szerint bővíthető :)
Kell egy dobókocka és indulhat a játék. Az én változatomban, ahol szívecskés mezőre lép a játékos, ott kap egy szem babszemet, gyöngyöt, gesztenyét, bármit. Akinek a legtöbb van, az győz. De játszható úgy is, hogy aki először a célba ér, az a nyerő.
Kedvenc mezőm:
..természetesen a "hagytad anyát pihenni"...
Ez a játék az összetartozásról, a közös élményekről, a nevetésről, az életről szól. Sok sikert hozzá! Ha tetszett, várlak. Kérdezni is szabad!